HTML

csak egy percet kérek

én adom a novellát, te meg ami eszedbe jut róla

Friss topikok

Linkblog

Archívum

Örkény István: Ballada a költészet hatalmáról

2008.04.02. 11:21 :: zsándárk

A körúton állt egy telefonfülke. Ajtaja sűrűn nyitódott-csukódott. Az emberek megtárgyalták ügyes-bajos dolgaikat, fölhívták a lakáshivatalt, megbeszéltek egy találkát, pénzt kértek kölcsön a barátaiktól, vagy féltékenységükkel gyötörték kedvesüket. Egy idős asszony, miután visszaakasztotta a hallgatót, egyszer nekidőlt a készüléknek és sírt. Ilyen eset azonban csak ritkán fordult elő.
Egy napsütéses nyári délutánon a fülkébe lépett a költő. Fölhívott egy szerkesztőt, és így szólt:
– Megvan az utolsó négy sor!
Egy piszkos papírszeletről felolvasott négy verssort.
– Jaj, milyen leverő! – mondta a szerkesztő. – Írd át még egyszer, de sokkal derűsebben.
A költő hiába érvelt. Hamarosan letette a hallgatót, és eltávozott.
Egy ideig nem jött senki, a fülke üresen állt. Aztán megjelent egy javakorabeli asszony, feltűnő kövér termettel, feltűnő nagyságú keblekkel, nagy virágos nyári ruhába öltözötten. Ki akarta nyitni a fülke ajtaját.
Az ajtó nehezen nyílt. Először nem is akart kinyílni, de aztán hirtelen kivágódott úgy, hogy valósággal visszalökte az utcára a hölgyet. A következő kísérletre az ajtó olyan módon válaszolt, hogy az már rúgásnak is beillett. A hölgy hátratántorodott, és nekiesett a postaládának.
Az autóbuszra várakozó utasok odacsoportosultak. Kivált közülük egy aktatáskás, erélyes fellépésű férfi. Megpróbált benyitni a fülkébe, de olyan ütést kapott az ajtótól, hogy hanyatt esett a kövezeten. Mind többen és többen gyűltek oda, megjegyzéseket tettek a fülkére, a postára és a nagy virágos hölgyre. Egyesek tudni vélték, hogy magas feszültségű áram van az ajtóban, mások szerint a nagy virágos hölgy meg a cinkosa el akarták rabolni a készülékben levő érméket, de idejében lefülelték őket. A fülke egy ideig némán hallgatta oktalan találgatásukat, aztán megfordult, és nyugodt léptekkel elindult a Rákóczi úton. A sarkon éppen pirosat jelzett a lámpa, a fülke megállt és várt.
Az emberek utánanéztek, de nem szóltak semmit; minálunk semmin sem csodálkoznak, legföljebb azon, ami természetes. Megjött az autóbusz, elvitte az utasokat, a fülke pedig vidáman ballagott végig a Rákóczi úton a verőfényes nyári délutánban.
Nézegette a kirakatokat. Elácsorgott a virágüzlet előtt, egyesek látták bemenni egy könyvesboltba, de lehet, hogy összetévesztették valaki mással. Egy mellékutcai italboltban felhajtott egy kupica rumot, aztán végigsétált a Duna-parton, és átment a Margitszigetre. Az egykori kolostor romjainál meglátott egy másik telefonfülkét. Továbbsétált, aztán visszafordult, végül átment a másik oldalra, és tapintatosan, de kitartóan szemezni kezdett a túlsó fülkével. Később, amikor már sötétedett, belegázolt egy virágágyba a rózsák közé.
Hogy éjszaka mi történt a romoknál, mi nem, azt nem lehet kideríteni, mert a szigeten rossz a közvilágítás. De másnap a korai járókelők észrevették, hogy a romok előtti fülke tele van dobálva vérvörös rózsával, a telefonkészülék pedig egész nap tévesen kapcsolt. A másik fülkének akkor már hűlt helye volt.
Ő pirkadatkor elhagyta a Szigetet, és átkelt Budára. Fölment a Gellérthegyre, onnan hegyen-völgyön át a Hármashatár-hegy csúcsára kapaszkodott föl, aztán leereszkedett a hegy oldalán, és nekivágott az országútnak. Soha többé nem látták Budapesten.
A városon kívül, a Hűvösvölgy utolsó házain is túl, Nagykovácsi községtől azonban jóval innen van egy vadvirágos rét. Akkora csak, hogy kifulladás nélkül körbe tudja futni egy kisgyerek, s olyan rejtve él a magas törzsű fák közt, mint egy tengerszem. Túl kicsi még ahhoz is, hogy valaki lekaszálja; ennélfogva nyár közepén már derékmagasságig nő rajta a fű, a gaz meg a virág. Ez az a hely, ahol a fülke letanyázott.
A kirándulók, akik erre vetődnek vasárnaponta, nagyon megörülnek neki. Kedvük támad megtréfálni valakit, aki még az igazak álmát alussza, vagy eszükbe jut hazatelefonálni, hogy tegyék a lábtörlő alá az otthon hagyott kulcsot. Belépnek a fülkébe – mely kissé rézsút dőlt a puha talajon –, s miközben az ajtón utánuk hajolnak a hosszú szárú vadvirágok, fölveszik a telefonkagylót.
A készülék azonban nem ad vonalat. Ehelyett négy verssor szólal meg a telefonkagylóban, olyan halkan, mintha hangfogós hegedűn… A bedobott pénzt a készülék nem adja vissza, de emiatt még senki sem tett panaszt.
 

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://egypercesek.blog.hu/api/trackback/id/tr13407768

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

napkacsa 2008.04.09. 13:41:36

Cím:
A telefonfülke bosszúja - az igazság órája

Alcím:

Néha egy telefonfülke is meg tudja változtatni a világot.

-magyar dráma, 1968

Echoes 2008.04.15. 11:15:31

"A kocsma ablakán át a világ sajátos keresztmetszetű. Hallom a piás, koravén mácsók olcsóbor-szagú eszmefuttatásait, miközben sört kortyolok, majd fölhívom anyámat. Az önfeledt céltalanság újra rávett, hogy tollat ragadjak. Mitől lesz nagy az ember? Ha újat alkot? Én kicsit Márai, kicsit Örkény stílusában szövögetem a betűket egymás után. Nem leszek így nagy ember. Szeretnék sodorni három füves cigit a három közterület-fenntartó munkásnak az utcán, megkínálni őket, aztán lefilmezni szánalmas önmagunkat. Tisztelem őket, nekem a szánalmasság fű nélkül is menne. Piros kardigános, idősödő díva botorkálva tapogatja a bolt felé vezető utat, mint tót az anyja picsáját, a sört meg vizezik (bár megjegyzem, vasárnap csak kilencvenkilenc egy korsó). A pincérnő fizetése meg minimálbér. Csinos, csak éppen nem szeret lenni, megkeserítette a sör vizezése, az olcsó kocsma szaga, az esti szeretkezések hiánya. Bácsika ül le a mellettem lévő asztalhoz, pohárka fehérbor. Már arra gondolok, hogy leültetem magam mellé és hozok neki még egyet, de egyetlen húzásra megissza, aztán továbbáll. Van ilyen. Ez egy ilyen pillanat, egy ilyen napon, egy kocsmában, ebben a korban, ahol a mámor ára nem is magas, csak a minőség változott meg, ha nem is bennem, de másokban. Mások nélkül mulatni, egyedül maradni önmagammal viszont szánalmas e korban. Ugye, mondtam, hogy megy ez fű nélkül is. Hát milyen ember az ilyen?"

Közbiztonság Szilárd 2019.10.08. 15:16:00

Te, tudtad te azt, hogy az interneten a hangyafasz méretű betű pont akkora tárhelyet igényel, mint a bálnaméretű?