HTML

csak egy percet kérek

én adom a novellát, te meg ami eszedbe jut róla

Friss topikok

Linkblog

Archívum

Örkény István: Egy meghasonlott tulipán

2008.04.02. 11:16 :: zsándárk

Ki hitte volna?
Sohase panaszkodott, jó egészségnek örvendett, hagymája immár hetedik éve
hajtott virágot a nyugdíjas tanítóék ablakában. Épp teljes virágzásban volt,
előző este még jól beporozta a bibéjét, utána békésen átaludta az éjszakát. S
reggel ötkor - a virágok korán kelők - a IV. emeleti ablakból levetette magát
az utcára.
A rendőrség először abból a föltevésből indult ki, hogy valaki gyilkos
szándékkal letaszította. Kihallgatták a tanítóékat, akik tagadták a vádat. Sőt,
elmondták, ők öntözték, szerették, és keservesen megsiratták virágjukat. Az
alattuk lakó alezredes megerősítette vallomásukat. Néhány nap múlva
megszüntették a nyomozást.
Az öngyilkos tulipán bíborvörös színű volt, zárkózott természetű, a
környékbeliek szerint csak magának élt, csalódás, megrázkódtatás tehát nem
érhette. Miért akart hát megválni az élettől?
Ez csak egy hét múlva derült ki, amikor az alezredesné nagytakarítást
csinált, s az erkélyükön megtalálta a tulipán búcsúlevelét. Fölvitte a IV.
emeletre, ahol a tanító fölolvasta a kusza betűkkel rótt sorokat.
"Mikor e levelet olvasni tetszik, már nem leszek az élők sorában. Tanító úr,
kedves Irma néni, bocsássanak meg. Nincs más választásom. Nem akarok tovább
tulipán lenni."
- Hát mi akart volna lenni szegényke? - kérdezte Irma néni.
- Azt nem írta meg - mondta a nyugdíjas tanító.
- Egy tulipán! - csóválta a fejét Irma néni. - Ilyet még nem is hallottam

5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://egypercesek.blog.hu/api/trackback/id/tr43407762

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

lita · http://kicsitalig.freeblog.hu 2008.04.08. 23:02:44

Minden novellája egy lecke. Mindegyikből meg lehet tanulni kicsit valamit. Kedves fordulat a búcsúlevél, ambivalens érzést, meg rácsodálkozást vált ki. Aztán mosolyt is.

napkacsa 2008.04.09. 13:50:59

Kívülről úgy tűnt, hogy minden rendben van, belülről azonban nem volt. Az a kapcsolat, ami a tulipán illetve a locsolók között volt, felszínes volt. Ahhoz nem volt elég, hogy a lényeges dolgok kiderüljenek. Szomorú sorsa volt a tulipánnak...
Az is érdekes, hogy az abszurd dolgokról szóló novellák sosem olyan meghökkentőek, mint amelyek valóságos dolgokon alapulnak, mint pl az első egyperces. Valahogy ez a tulipános történet természetesebbnek hat.

efemer (törölt) 2008.04.14. 16:47:20

Valószínuleg beleszeretett a pocsolyába... (ld. Egy pocsolya emlékiratai)

Egyébként nyilván inadekvát elmerülni a virágszimbolikában, de azért egy kicsit mégis:
"[A tulipán] a szerelmi ajándékok elengedhetetlen díszítője, súlykolók, mángorlók, ládikák titkos jele. A virág a szerelemi üzenet titkát hordozza ugyanis gyakran szívvel együtt rajzolták egymásba a jelképet. Erotikus jelkép voltát igazolja formája, mint két széttárt női comb, mely a vulvát rejti magába, vagy másképpen az élet kapujának ikonikus ábrázolása..." (harmonet.hu), máshol mint a nőiség, nőiesség szimbólumaként emlegetik.

Echoes 2008.04.15. 11:22:33

Nem akarok többé Örkény lenni.

Dankó Jankó 2008.09.20. 12:38:29

Talán érthetetlen, de én mosolyogtam, amikor olvastam, nem azért mert nem értem, és nem azért mert vicces a történet, hanem ilyen kedvességgel, ennyire abszurd szituációt csak Örkény tud megírni, vagy legalábbis mások kevesen. De hogy legyen asszociáció:

Életterek

Egyszer megpróbáltam be-
mászni a kutyám óljába.
Nem sikerült.
Másnap kinyitottam az ajtót,
hogy jöjjön be a házba.
Neki sikerült.
Rámtört a félelem,
hogy többet ér mint én.
süti beállítások módosítása